w

" Az elhaladó autók másodpercenként háromszor merevedtek pillanatképpé és bomlottak atomjaikra, mint a kacsa a Dunában, de ennek muszáj volt örülni, mert nem is lehetett másképp, éppen akkor, csak haladni korunkkal, venni a levegőt és nem megfulladni kivételesen.

Keresetlen szót nem is keresünk. Behajolunk a fák közé, gyökeret eresztünk, ágakat növesztünk, tavasszal kirügyezünk, télen pedig kivágnak. Jelenleg egy halom aprófát imitálva lángolunk a fényben, és követjük szabadulási utasításainkat. "

(La Haine)

Esemény és/vagy helyszín. Így kezdődik,
ezt akarod hazavinni a dobozban.
Nem sokba telik, míg átrendeződik
a világ: már forma és szín, fény és árnyék
az, mi jobban érdekel.
Az, hogy hogyan éred el:
a fotó, mint ábra legyen érdekes;
hogy majd a néző, ki ízeket keres
a látványban, bátran csemegézzen.
Egy ravasz árnyékot sokáig nézzen,
ámultan élvezve a képi hatást.
Te közben szeretnél már valami mást:
"Ó, ha mernék olyat, édes Istenem -
egy jó portré, ha majd sikerül" - de nem,
odébb van az még, tán sosem lesz való.
Még szerencse, hogy vigasznak itt a szó:
ha kevés, mit tudtok te és a géped,
gyárts addig legalább szavakból képet…

"Mert miképpen a fáról, azonképpen az emberről sem tudsz semmit, ha életét szétszakítod folyamatában, ha változásaira darabolod. A fa nem mag, nem vessző, hajlékony törzs, majd végül kiszáradt rönk. Nem kell részekre bontani ahhoz, hogy megismerd. A fa az az erő, amely lassan magába öleli az eget. ...

Isten a világra hoz, nagyra növeszt, aztán sorjában vágyakkal, megbánásokkal, örömökkel és szenvedésekkel, haragokkal és megbocsátásokkal ajándékoz meg, s végül magához szólít. De te eközben nem vagy sem az a bizonyos iskolás gyerek, sem az a hitvestárs, sem az az aggastyán. Hanem az vagy, aki beteljesedik. És ha fel tudod ismerni, hogy az olajfa törzséhez jól odanőtt szélrázta ág vagy, akkor az örökkévalóságot fogod ízlelni változásaidban. És körülötted minden örökkévalóvá lesz. Minden, a daloló forrás, amely enyhíteni tudta atyáid szomját, a szemek csillogása, amikor szerelmesed majd rád mosolyog, az éjszakák üdesége. Az idő nem homokóra, amelynek homokja lepereg, hanem arató ember, aki kévét köt."

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella (részlet)

w

Sunday, 8 February 2009

0 comments:

Bundi

Durcka

Gehring János

Janna

Kékasszony

Kinder

Kisici

La Haine

Molnár Gábor

Molnár István

Piros

SzirGabor

Weinmaster

Tartalomjegyzék / Labels

Kapcsolatok

Blog Archive