w

moondance

2009-12-05T00:25:00.000+01:00

kapuk

2009-08-27T21:37:00.006+01:00

Gondolatok hangszerszületésre:

Szólhat-e szépen, ami nem szép?

Egy jól megtervezett szerkezet törvényszerűen magában rejti a belső rendből fakadó szépséget.
Egy hangszer esetén nem csak a "szerkezet" szépsége, ami lenyűgöz, hanem az is, ahogy a maga anyagi valóságában kaput képez a hangok csodás világába.

A zongora, mely sokszor nem csak magányos hangszer, hanem teljes zenekarok hangzását bemutatni képes komplex rendszer - nem csoda, hogy a legösszetettebb, a legtöbb elemi részből harmóniába rendezett mérnöki csúcsteljesítmények egyike, mintegy méltó ellenpontjaként a vonós hangszerek már-már organikus tökéletességének.

Bennem, mint vizuálisan érintett zeneszerető emberben a zongora - mint egyszerre absztrakt és konkrét tárgy - egyenes analógiájaként jelenik meg, mintegy rímelve a zene kottába zárt rendszerének.

A mai, sorozatgyártott világunkban megnyugtató biztos pontként tekintek a hangszerkészítőkre, hangszerjavítókra - mint egy aranykor nemes hagyományait megőrző, folytató, titkait még ismerő és mívelő zárt társaságra, aki nélkül nem lehetne élő a zene.

sebek

2009-08-06T12:26:00.002+01:00

Corpus világ

2009-07-06T14:28:00.003+01:00

Jár még erre valaki?

2009-06-23T09:00:00.002+01:00

Belváros

2009-05-03T10:10:00.003+01:00

Tudja, Madám, hogy csak egy bonctermi ruhatárban lehet ilyen szürke reggel? De még ott is, csókolom, egy-egy piros kardigán, egy Telemázlis reklámszatyor, vidáman csöpögő csap, valami ott is van, s nem csak a száraz fenyőtűk neszelése a szalagparkettán éjjel-nappal, nem ez a mókusfűrész. Úgyhogy, isten bocsássa meg, én nyitott porszívóval alszok, Madám, azóta föltétlenül a kinyitott porszívómmal.

Parti Nagy Lajos: Van baj mindenhol (részlet)

2009-04-29T22:00:00.004+01:00

mediawave 2009 - Győr - BATARITA Group

A szél meséje Valdemar Daa-ról és lányairól

2009-04-21T19:39:00.002+01:00

"Amikor a szél elsuhan a rét fölött, lágyan fodrozódik a fű, mint a hegyipatak vize; ha vetés fölött iramodik el, gömbölyű, nagy hullámokat vet a gabona, mint a mély vizű tó - ez a szél tánca. Táncolni is szépen tud, hát még mesélni! Minden szava muzsika, s másképpen zeng az ágak citeráján, másképpen az ablak résén, a fal hasadékán. Fönn a magasban fütyülve terelgeti a felhőnyájat, az ajtó előtt hangosan tutul, mint a kürtőjébe fújó toronyőr. Kísérteties hangon süvít be a kéményen, leszalad a kandallóba; nyomában sisteregve lángra kapnak a fahasábok, s megvilágítják a homályba boruló szobát, ahol olyan jólesik ülni a melegben és hallgatni egy régi mesét. De most meséljen a szél! Többet látott, mint mi valamennyien egész életünkben! Hallgasd csak, mindig így kezdi a mesét: ..... "

Hans Christian Andersen

Weöres Sándor: Tizenegy szimfónia (részlet)

2009-04-20T15:18:00.002+01:00

Ti rengeteg fényben remegő vidékek,
ti hallgatag erdők, hintái az égnek,
      ti párolgó rétek,
kedvemet kék labdaként magasba vigyétek!

Te szinarany torony, tavaszi szerelem!
halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem?
      kedvedet mint tegyem?
Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem.

Ime, a madarak ismét dalba fognak,
a százlábuak a kő alatt mozognak,
      paripák nyihognak,
láncolt óriások is odvukban forognak.

A pecsenyesütő közeleg a nyárssal --
siet a gazda a tavaszi szántással,
      vizek apadással.
Proserpina kecsegtet kétszeres áldással.

Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te röpke,
szánalommal tekints sziklákra, rögökre:
      mért vannak örökre,
mikor csak a mulandó lelhet örömökre?

a lélek ventillátorai

2009-04-17T19:14:00.004+01:00

http://www.youtube.com/watch?v=LdfNTO_o-3k

Állatkerti történetek

2009-04-16T02:43:00.003+01:00

2009-03-09T17:28:00.004+01:00

A csoda a lét elemi gazdagságának felvillanása, amelyben a szükségszerűség felolvad.
(Hamvas Béla)

:)

2009-03-06T15:26:00.006+01:00

Klesitz Piroskától kaptam Kreatív Blogger díjat. Köszönet érte, nem tudom megérdemlem-e.. talán ha a leglustább bloggoló díjat kaptam volna... :)

Hét dolgot kell leírnom, nevezetesen amiket lakatlan szigetre vinnék magammal.

1. Mozart Requiem-jét
2. Varázsfuvolát
3. A babérligeti könyvet
4. Nylonhúros gitárt
5. Pentakonsixet
6. Csöves erősítőt (az első két kívánsághoz)
7. Aggregátort.. (a 6. számú kívánsághoz)

Akik kapják a díjat, mert megérdemlik : Judit , Hollósi Varnyú Gábor , Nikaa , Durcka , Janna és Molnár Gábor

Conventus

2009-02-20T18:39:00.007+01:00

"Másik világgal találkozni nem csupán képzelgés. Előfordulhat az emberrel., Az állattal is. Olykor a határok elcsúsznak vagy egymásba folynak: csak éppen ott kell lenni az adott pillanatban. Magam láttam, amint ez egy hollóval megesett. Ez a holló a szomszédom. Soha semmit sem követtem el ellene, de ő mindig gondosan a fák tetején tanyázik, magasan száll, és kerüli az embert. Az ő világa ott kezdődik, ahol az én gyatra látásom csődöt mond. Egy reggel az egész környékünket mérhetetlenül sűrű köd ülte meg, tapogatózva mentem a pályaudvar felé. Váratlanul a szememmel egy magasságban egy óriás csőr, egy hatalmas fekete szárny bukkant fel, nyomban tovalebbent az egész, mint a villám, olyan rémült rikkantással, amilyenhez hasonlót soha életemben nem szeretnék hallani. Egész délután kísértett az a rikoltás. Olykor odamentem a tükröm elé, megnéztem magam, és azon tanakodtam, vajon mi lehet bennem olyan ijesztő...
Azután végre megértettem. Két külön világunk közt elcsúszott a határ a köd miatt. A holló úgy vélte, megszokott magasságában repül, egyszer csak felkavaró, az ő szemében a természet törvényeinek ellentmondó látvány tárult elébe. Levegőben járkáló embert látott a hollók világának kellős közepén. Különös jelenséggel került szembe, holló ennél különösebbet fel sem foghat: repülő embert látott...
Ha mostanában meglát odafentről, rikoltozni kezd, s rikoltásaiban ráismerek a szellem bizonytalanságára, amely szellem világképe megrendült. Ez a holló már nem olyan, mint a többi holló, soha többé nem is lesz olyan..."

( Loren Eiseley - antropológus az újvilágból )

Interludium

2009-02-19T20:26:00.002+01:00

"Egy istenülő császárért rajongani emberi dolog, mert mindenféle haszonnal kecsegtet, amíg a többiek is úgy tesznek, mintha hinnének benne. Olyan a császár, mint a pénze: a benne való színlelt hitért valóságos tárgyakat adnak.
Valamely pogány isten segítségében hinni babonaság, de mit tegyen a tanácstalan, haláltól rettegő, magára hagyott ember, ha bajba jut, ha végzetes betegség sújtja őt vagy valamely szeretettjét? Odarohan az istenség szobrához, átöleli a lábát, a fülébe súgja a kéréseit, és ha véletlenül teljesülnek, hálatáblát állít.
Az Örökkévalóban hinni, akinek emberi arca nincs és az emberi ügyekben évezredek óta bizonyítottan tétlen, szintén nem butaság: általa olyan közösséghez tartozik az ember, amely végső nyomorában megvédi ... "

Spiró György: Fogság

2009-02-10T22:53:00.002+01:00

... amikor

2009-02-08T17:27:00.002+01:00

barokk...

2009-02-06T18:54:00.003+01:00

" Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak a legtisztább korszakaiban ér utol. S a legtöbb- változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniáiban. De az emberi szem vásári lim-lom-hoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez. "

Weöres Sándor - Beszélgetés-foszlányok a szépről (részlet)

Sziklagörgetők

2009-01-25T23:00:00.002+01:00

"Mert a nagy embereket nem lehet háborgatni. Minden erejükkel azon vannak, hogy hogyan gyarmatosíthatnánk a Vénuszt; lelki szemeik előtt már egy szabad és nemes lelkű emberekből álló társadalom képe lebeg. Eközben az emberek tízezer évvel vannak mögöttük, bebörtönözve a félelembe. A nagy embereket nem lehet háborgatni. És nekik van igazuk. Mert tudják, hogy itt vagyunk mi, a sziklagörgetők. Tudják, hogy mi mindvégig ott fogjuk görgetni a sziklát a roppant nagy hegy lábánál, miközben ők odafenn állnak a hegy csúcsán, gondtalanul."

(Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet)

a gerle

2009-01-22T18:08:00.003+01:00

"A csönd vagyok,két hang közé bemetszve."

Kapecz Zsuzsa(Pillantás a tengerre)

2009-01-22T00:07:00.003+01:00

A bakonygyiróti templom harangtornyának falépcsői...
Bakonygyirót, 2008.

2009-01-22T00:03:00.003+01:00

Világháborús emlékmű - Győr, Radó-sziget

"Az ember semmire se megy. Aki intakt, az műveletlen, aki művelt, az korrupt Az intakt előtt le kell tagadni a műveltséget, a művelt előtt le kell tagadni az intaktságot. Az ember semmire se megy.

Egyáltalán nem tudnék beleegyezni abba, hogy valaki ezt tőlünk független világ kényszerének tulajdonítsa. Tőlünk függetlennek lehet tartani a szabadesést, bár e megfogalmazás ellen is van kifogásom. De határozottan tiltakoznék, ha valaki azt állítaná, hogy a világ létrehozásában ártatlanok vagyunk. A magam részéről az olyan embernek nemcsak ép értelmében, hanem tisztességében is kételkednék, aki kétségbe vonná, hogy ezt a világot mi csináltuk és folyamatosan mi csináljuk. Arra vonatkozólag, hogy a világ olyan, amilyen, senki részéről semmiféle panaszt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem kellett volna olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így legyen, és nem kell olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így is maradjon."

Hamvas Béla: Direkt morál és rossz lelkiismeret (részlet)

2009-01-15T10:19:00.002+01:00

a váza...

2009-01-14T11:56:00.003+01:00

vacsora történetek...

2009-01-13T21:45:00.005+01:00

vacsora történetek...

"... igazán könnyű. Fő táplálékom a paradicsom, a paprika, a hagyma olajban, és a kenyér. Aztán a rántott leves. Ó, ha költő lennék, legszebb versemet a rántott leveshez írnám. Olajban enyhén pörkölt fehér liszt, köménymag, forrásvíz és só. Ha kenyeret aprítok bele és utána két almát eszem, egészséges vagyok. De ódát írnék a tejbenrizshez is. Almakompóttal és mandulával. Teám kakukkfűből és mentából készül. Olajban pirított kenyeret kell hozzá enni fokhagymával. De a mézes-vajas kenyér se rossz. Télen sokkal nehezebb. Babot, húst, répát, krumplit kell enni. De a gyümölcsórán mindig van alma. Jó lenne egyszer a világ minden népében élő almamítoszt összegyűjteni, a paradicsomi almától Páris almájáig és a Csipkerózsika almájáig. Egyszer valaki álmomban az élet vizét megkóstoltatta velem. Világos piros, híg, pezsgő, savanykás, egészen enyhén sós íz volt. Olyan, mintha egy pohár tengervízbe egy alma levét öntötték volna..."

Hamvas Béla: Gyümölcsóra (részlet a Silentium c. kötetből)

2009-01-12T21:27:00.004+01:00

"A legszebb dolgok, ahol súlyt kap egy írás, az az időnek
az érintése." - Pilinszky János -

A Jóisten uzsonnája

2009-01-07T20:49:00.004+01:00

"Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld, és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadult piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első természetének színe.
Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni, és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több, vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartózkodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes. De a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás étrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell."

(Hamvas Béla)

Magyarázat

2009-01-06T21:28:00.002+01:00

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok."

(Kosztolányi Dezső)

2009-01-01T20:54:00.003+01:00

Cortona, Piazza Signorelli

*

2009-01-01T18:53:00.003+01:00

Meghalás

2008-12-30T21:54:00.001+01:00

"Nem biztos, hogy eredeti gondolat, de szerintem az emberiség egyik legnagyobb problémája a meghalás. Leginkább nyilván a hitteleneket foglalkoztatja (mire véljük a síron túl ránk váró Semmit?), de a statisztikák azt mutatják, hogy a kérdés rengeteg olyan hívőt is zavarba ejt, aki úgy véli, hogy van ugyan élet a halál után, de azért a halál előtti élet is van annyira kellemes, hogy rossz legyen elbúcsúzni tőle; s akinek ezért hő vágya ugyan az angyalok karához csatlakozhatni, de ezt a csatlakozást minél tovább halogatná."

(Umberto Eco)

SzTALKER

2008-12-29T22:33:00.002+01:00

Aranynapok

2008-12-29T22:23:00.000+01:00

"Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél."

(Hamvas Béla Bácsi)

Újra és tovább...

2008-12-28T15:25:00.003+01:00

A jó könyv első bekezdése sűrített tartalom.
(Az utolsó bekezdést utoljára illik elolvasni...)

"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?
Feneketlennek még akkor is és talán éppen akkor, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek múltjáról kérdés és szó esik: ez a rejtélyes lény, aki a magunk természeti-gyönyörűséges és természetfeletti-nyomorúságos létének tartálya, s akinek titka érhető módon minden kérdésünk és szavunk alfája és ómegája, s minden szavunkat hévvel és szorongással és minden kérdésünket izgatott sürgetéssel telíti. Mert éppen ekkor történik az, hogy minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk s tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberinek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gömbölyítjük alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy „újra és tovább", mert kutató buzgalmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz: látszatmegállókat és úti célokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb múltszakaszok tárulnak föl, ahogy a partjáró bolygása sem ér soha véget, mert minden egyes megmászott agyagos fövenykulissza mögött új távolságok csábítanak új hegyfokok felé."

(Thomas Mann: József és testvérei - első, bővített bekezdés)

Japán hajtás

2008-12-27T20:33:00.004+01:00

"Félbe, majd négybe hajt bennünket az idő,
szigorú keretbe zárt szavakat
hajtogat egy fonnyadt kéz,
mozdulatai elrejtik
a margótól margóig tartó életet:
kép a képben,
vendég a szövegben -
így lett a tekercsből könyv.

Összeaszott világ ez,
vagy egy lehetséges olvasata,
dekódolható térkép,
erekkel, hegekkel,
szőrös szemölcsökkel;
rögök az úton,
tárgyak,
életnyomok, maradványok:
fák a papírban,
foltok a papíron."

(L. Simon László)

A tábornok útvesztője

2008-12-26T08:04:00.005+01:00

"Hű szolgája, José Palacios a kádban talált rá; úgy lebegett a gyógyfüves vízben meztelenül, nyitott szemmel, mintha megfulladt volna. Az inas tudta, gazdája sokféleképpen szokott elmélkedni, de ezúttal olyan átszellemülten, önmagáról megfeledkezve feküdt ott, mint aki már nincs ezen a világon. Nem mert odamenni, csak halkan szólította, hiszen gazdája úgy rendelkezett, hogy még öt óra előtt keltsék fel, hogy pirkadatkor útnak indulhasson. A tábornok felócsudott révületéből, és a félhomályban régi, kedves inasának áttetsző, kék szemét, mókusbarna, göndör haját, rendíthetetlenül méltóságteljes alakját látta maga előtt, kezében a szirupos pipacsfőzettel teli csészével. A tábornok könnyedén megmarkolta a fürdőkád fogódzóit, és sorvadt testét meghazudtolva, fürge delfinugrással egyszeriben kinn termett a gyógyvízből.
- Mehetünk - mondta. - Máris indulunk, hisz itt senki sem szeret bennünket."

(Gabriel Garcia Márquez)

így indul a tábornok útvesztője

Blues egy fekete macskáért

2008-12-25T08:24:00.003+01:00

"- 44 áprilisában történt - mondja a macska - Lyonból jöttem, ahol kapcsolatba léptem Léon Bougrische macskájával, aki szintén részt vett az ellenállásban. Egy igazi hős volt az a macska, utóbb a Gestapo macskaelhárítói letartóztatták, és deportálták Buchenkatzéba."

(Boris Vian-tól)

2008-12-12T09:49:00.001+01:00

angyal szállt el felettünk

2008-12-02T22:33:00.002+01:00

fénystruktúrák

2008-11-26T13:02:00.003+01:00

Hadikfalva

2008-10-27T23:40:00.003+01:00

Hadikfalva, Bucovina, Románia - 2008.

Cremona - irány a Mondomusica

2008-10-08T05:17:00.001+01:00

Jelenet a játékmedvék titkos életéből - movie version

2008-10-05T15:10:00.000+01:00

Természetrajzok

2008-09-27T09:01:00.005+01:00

természetrajz

2008-09-25T22:32:00.003+01:00

Az erdőből

2008-09-22T07:10:00.003+01:00

Muzsika

A part (b&w)

2008-09-21T06:16:00.003+01:00

Muzsika

A part

2008-09-20T06:32:00.004+01:00

porec

2008-09-19T21:21:00.000+01:00

on the beach

2008-09-17T15:32:00.003+01:00

Trogiri képeslapok

2008-08-20T05:23:00.003+01:00

A bor szentélye

2008-08-18T14:38:00.002+01:00

Nirvána

2008-08-14T18:52:00.011+01:00

Egy nehéz nap utáni csendes estén felfedeztem a Nirvána mibenlétét... Csak annyit mondok el halkan: nagyon jó dolog. . . nemes egyszerűséggel, mint az egyik azóta nagyapává cseperedett egykori diáktársam nyögte ki keserves izzadások között tudományos szocializmus vizsgán, a kommunizmus tíz percben történő kimerítő elemzése gyanánt: a kommunizmus, az egy nagyon jó dolog. . . azóta megértettem a professzor reakcióját, aki pislogva csak annyit kérdezett a karó előtt: .. most viccel?

Az isteni személyiségek köztül ezideig csak J. C. és a Magyarok Nagyanyja látogatott meg, de ezen az estén maga Buddha is tiszteletét tette nálam. Amúgy minden Istennel és Isteni személyiséggel felhőtlen és kifejezetten vidám kapcsolatot tartok fenn. A Magyarok Istene például rendszeresen meglátogat a borospince előtt a lugasban, megiszunk egy liter bort, elbeszélgetünk... oda is költözött hozzám. A völgyben ott van a templom, az Ő eredeti háza, de kiköltözött. Egy ideje nemkívánatos személyek járnak oda... jobban érzi magát a lugasban. Én megértem.. ez egy nagyon jó dolog...

A monstre filmváltozat

Csendes helyek

2008-08-10T12:31:00.003+01:00

Végzet

2008-07-11T21:50:00.004+01:00

Kovászos uborka

2008-07-08T20:16:00.002+01:00

Muzsika

Nina Simone énekel

2008-07-06T09:33:00.003+01:00

Muzsika

Városi mesék...

2008-07-05T08:36:00.003+01:00

törékeny dolgokról..

az árukapcsolásról..

az olimpiai játékokról

Muzsika

Bundiról három gondolat, két kép

2008-07-01T22:17:00.006+01:00

Ugass az arcomba, amiért nem dobok Neked időben cseresznyét, ugass az arcomba, mert nem kapsz rögtön diót, ugass az arcomba, mert zsebkendő van nálam, ugass, ugass, ugass!Ugass, mert a létrán állok cseresznyét szedve, és nem kapsz időben belőle, ugass a cseresznyéért, ugass, ugass, ugass!Ha nem is szerettem, hogy olyankor ugattál, ugass, ugass, ugass...Ne legyen éles az orrod a képen, mert ugatnod kell! Nem lett éles az orrod a képen...nem éles az orrod a képen, ugatsz!

***

Izegj-mozogj, ne engedd, hogy jó fényképet csináljak Rólad! Izegj-mozogj, lihegj, ugass, nyaldossál, lökdössél, izegj-mozogj, hogy a végén lógj ki a képből! Kilógtál a képből...kilógsz a képből, izegsz-mozogsz!

Elrontott képek, eltakart érzések, és félbehagyott gondolatok. Benned rejtve van az érzés, mert sose mondtad...rejtve van vajon? Sosem mondtál semmit, talán nincs benned semmi? Talán rejtegetnivalód van? Nem mondtál semmit, és mennyi mindent mondtál! Többet, mint amennyit a mi nyelvünkön tudtál volna. És a lényeg, hogy ugatsz, és izegsz-mozogsz, itt vagy bent, és habár nem hallhatóan, de tényleg elmondtál mindent.

Souvenir

2008-07-01T21:14:00.004+01:00

Ha muzsikát is akarsz hallgatni kattints ide, aztán kattints a muzsikára

Muzsika

Bundinak

2008-06-30T21:48:00.004+01:00

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom

Nem zavarom zavarom csak figyelem

Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

+

2008-06-29T19:32:00.022+01:00

Bundi
(2000-2008)

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes...

Ha muzsikát is akarsz hallgatni kattints ide, aztán kattints a muzsikára

Muzsika

A lóca, amelyen alszom pontosan hetvenöt centiméterre fekszik attól a helytől, ahol a kutyám aludni szokott. A köztünk lévő 35 cm-es fal nem akadályozza meg az álmainkat, hogy éjszakánként összekeveredjenek. A különös dologra nagyjából hat évvel ezelőtt fogyeltem fel, mikor az álmaim barnásfeketévé, szőrössé, gubbancossá és izzadékonnyá váltak, holott annak előtte szinte kizárólag pöttyös álmaim voltak. Régebben dalmát eb szendergett a fal túlsó oldalán...
Most is a lócán fekszem és elérkezettnek látom a pillanatot, hogy elinduljak. Először nehezen válok meg tagjaimtól, aztán lassan emelkedni kezdek, majd oldalirányba fordulok, a fal nem jelent különösebb akadályt és íme, ott vagyok a túloldalon, alattam fekszik a barnásfekete szőrösség. Tudom a kutyák nem izzadnak, csak szenvednek (nyolc év alatt volt időm megtapasztalni), én azonban rögtön izzadni kezdek a tarkóm tájékán, különös bizsergés indul el tagjaimban, főként a felkaromban, kezdem átélni a négylábú lét összes rémségét, fejem fáj, fülem zúg, aztán zuhanok...
Egy másik fekete szőrösséget látok, különös illatot érzek, ismeretlen ösztönök kerítenek hatalmukba, félek, de rohanok a feketeség felé. Kissé furcsa érzés, hogy lompos fekete farokban nyúlik meg a gerincoszlopom, amit állandóan ide-oda kell ingatnom. Nevetségesnek érzem magam, főleg azért mert az emberek, akiket a háznál tartok kaján vigyorral figyelik ténykedésemet. Már nem tudok rájuk figyelni, teljesen leköt a közeledő jószagú feketeség. Lassan körvonalazódik egy magasan a fej fölé nyújtott lompos farok, amely barátságos kilengésekkel jelzi a bizalmat. Hatalmas lompos fej, ösztöneim azt súgják, hogy az én rövid nyakamat is hasonló fenséges fő koronázza. Ahogy testközelbe érek hátsó lábaimon ősi parancs uralkodik el. Ugranom kell, ami tudom eléggé nehézkes lesz a számomra. Megpróbálom az ugrást jobbról, - lehullok, megpróbálom balról, - lehullok, elölről is megpróbálom, - harap. Van még egy homályos sejtésem, hogy talán a hátsó ugrással is kellene próbálkoznom, de már elveszítettem a fonalat, már nem értem mi kényszerített az előbb. Rohanunk önfeledten. Ő megjelöli az udvar minden szegletét, nekem erre szükségem nincs, mivel már mindenütt ott szaglik a jelem kitörölhetetlenül. Megtalálja az edényemet, hangosan, jóízűen falatozik. Nem értem magam, miért nem vagyok rá dühös. Kicsit távolabb lefekszem a fűre, nézem és gyönyörködöm...
Aztán zuhanok. Át a falon, hangosan, szélsebesen. Már a lócámon fekszem. Tarkóm izzad. Istenem, a kutya, a fal túloldalán vajon milyen álmokat látott az elmúlt nyolc évben...?

MUPA

2008-06-28T17:36:00.004+01:00

Rosé

2008-06-20T06:56:00.003+01:00

Erdélyi krosszolós

2008-06-14T06:22:00.004+01:00

A cigányvajda vára.. nem tévesztendő össze Vajdahunyad Várával

Péntek délután

2008-06-13T20:07:00.003+01:00

Ismét a hangszerkészítő műhelyben jártam...

egy kis játék

2008-05-29T19:23:00.002+01:00

Megmutatom, mit láttam Csíksomlyón

2008-05-28T21:01:00.002+01:00

biatorbágyi gyereknap

2008-05-27T21:43:00.001+01:00

pincefeszt

2008-05-24T21:52:00.005+01:00

mai frissibenképek Etyekről, szeretettel

Csíksomlyón láttam

2008-05-22T19:45:00.005+01:00

visszapillantós panoráma...

zsáner...

Csíksomlyón láttam

2008-05-18T08:20:00.004+01:00

indul a menet..

pillantás a hídról...

lovasnemzet vagyunk (voltunk)...

a haza dombja...

...megnyitón...

2008-05-18T06:56:00.011+01:00

Bágyi Ferenc természetfotográfus / "fényrögzítő erdei munkás" [id. B.F.]
és Matyikó Tibor természetfestő
A természet ecsettel és kamerával
című kiállításának megnyitóján a győri Xántus János Múzeumban.

...csónakos néni birodalma... 2008

2008-05-17T17:42:00.005+01:00

...csónakos néni birodalma... 2008.

Csíksomlyói búcsú, magyarok világtalálkozója

2008-05-17T08:24:00.002+01:00

üdvözlet tunéziából

2008-05-15T09:38:00.002+01:00

színtanulmányok

2008-05-15T05:31:00.005+01:00

pipacsos-mosolygós tanulmány

pirospaprikás-ablakos tanulmány

kosaras-vignyettázós kapcsolat-tanulmány

úton

2008-05-14T09:19:00.002+01:00

...napbarepülő...

2008-05-12T08:33:00.002+01:00

Nagyszentjánosi búcsú 2008. Pünkösd

...egy kis tavalyi gelsei

2008-05-09T18:50:00.002+01:00

2008-05-07T19:45:00.005+01:00

Bemutatom Nektek a család és természetesen a blog legújabb fotós tagját. Fogadjátok szeretettel Noémit.

Psix

2008-05-07T19:08:00.005+01:00

valami nyugtalanító

ez is nyugtalanító

valami gyönyörűség

ez is gyönyörűség

valami kispárna

Bemutatom nektek az új régi gépemet. Elég keserves a használata, kifűzni, befűzni, felhúzni, fényt mérni, beállítani, élesíteni, tüzelni. Hosszadalmas munka, de a fényképezés nem mindig a rohanásról szól. Elmélkedve (mélázva) fényképezni a legnagyobb kaland..
Amúgy most eltűnünk kicsit Csíksomlyóra...
üdv

májusfa...

2008-05-03T20:29:00.005+01:00

Pannonhalma - arborétum / vár alja

fecskék

2008-04-24T16:45:00.005+01:00

pici világ

2008-04-22T10:10:00.000+01:00

babaferedés

2008-04-10T20:53:00.002+01:00

ez itten a babaferedés...

Maszk

2008-04-09T11:13:00.002+01:00

"… A kérdés, melyet hozzám intéztél: hogyan lettem bolond? Íme annak története:
Egy napon, mielőtt a számtalan isten született volna, mély álmomból felébredve észrevettem, hogy ellopták álarcaimat - hét maszkomat, amelyeket hét életben készítettem, és viseltem. Maszk nélkül rohantam át az emberekkel teli utcákon és hangosan kiabáltam: "Ti tolvajok, tolvajok, átkozott tolvajok!"
A vásártérre érve, a háztetőről egy ifjú kiáltott felém: "Ez egy bolond!"
Felpillantottam, hogy megláthassam őt: ekkor éreztem első ízben, hogy a nap megcsókolja meztelen arcomat. Első ízben csókolta meg arcomat és szeretet lángolt fel a lelkemben iránta, s nem akartam többé maszkot viselni magamon. Transzban kiáltottam: "Áldás, áldás azokra a tolvajokra, akik ellopták álarcaimat!"
Így lettem én bolond.
S bolondságomban megtaláltam a szabadságot és biztonságot: a magány szabadságát és a meg nem értettség biztonságát. Mert akik bennünket megértenek, le kell, hogy igázzanak valamit bennünk. De nem vagyok túl büszke biztonságomra, mert egyik tolvaj sincs biztonságban a másik tolvajtól, még a börtönben sem. "

(Khalil Gibran: Bolond)

Végtelen történet

2008-04-02T17:58:00.005+01:00

"Mikor a testek abbahagyják tevékenységüket, az emberben lakozó szellemek megkezdik munkájukat. A test ébrenléte a lélek álma, a lélek álma a test felébredése... és végül a villámcsapás: A gonosz a fonákjára fordult jó. "

gnosztikus gondolatok Lawrence Durell Alexandriai négyes című regényéből.

Mondtam már, hogy szerintem a legjobb regények azok, amelyekben különféle szereplők mondják el ugyanazt a történést (persze mindenki másképp) és az utolsó fejezet (jelen esetben az utolsó könyv) igazi highest impact, megkoronázza valami egészen különlegessel az addig olvasottakat. Faulkner mestere ennek a fajta mesélésnek és Márai is a jobb regényeiban. Kíváncsian várom az Alexandriai négyes csattanóját... addig is küldök képeket az esti Sibenikből.

Minden mediterán város az antik Alexandria szellemi mása.

töréspróba/destruction test

2008-03-22T11:53:00.000+01:00

Szenvedély

2008-03-16T06:17:00.001+01:00

Az előadásra sajnos nem kerülhettem be, de a plakátot lefényképeztem.

március idusán

2008-03-15T23:40:00.000+01:00

"Ribar" (halárus/fishmonger)

2008-03-09T10:01:00.004+01:00

KZ - ORATÓRIUM

2008-03-05T12:37:00.003+01:00

"A szöveg a valóság három síkját érinti, akár egy gyászmise. Megemlékezés, történés és játék: egyenlő érvénnyel hat benne. Ezért a különböző hőfokok is keresztezik egymást: egy-egy drámai kitörést lehűt a megemlékezés liturgiája; egy-egy hűvös mondatát kiemeli, hogy most történik; egy-egy sűrítést megszelídít a játék naiv hangja.
A szereplők: halottak: De mint színészek: élők. Egyek közöttünk.
Drámájuk - egymás közti drámájuk - lényegében nincsen. Mondataikat egyetemes sorsuk szerkeszti mégis egybe, a közvetlen kapcsolatnál szigorúbb kapcsolatokkal. Montázs-dráma, montázs-mondatokkal. De ezek a mondatok mégse szürrealisztikusak, morbidan-frivolak, hanem inkább egy középkori iskoladráma naiv szókimondását, darabosságát idézik. A szürrealista elemeket, amennyire lehet, naiv, szinte higgadt magától értetődömséggel, tisztasággal kell közvetíteni, minél egyenletesebben, minél kevesebb árnyalással. "
/Pilinszky János bevezető gondolatai/

karácsony

2008-03-02T20:15:00.001+01:00

Fotoartoskodásosság

2008-02-27T18:04:00.003+01:00

népképviselet

fiktív séta

vizionalisszimusz

Aranykor

2008-02-21T17:55:00.004+01:00

"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe. Macondo akkor húsz vályog- és bambuszházból álló falu volt egy folyó partján, melynek áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött. Annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet sem kapott, s ha meg akarták említeni, ujjal mutattak rá. Minden év márciusában egy ágrólszakadt cigánycsalád vert sátrat a falu végén, és sípok, dobok fülsiketítő lármájával hirdette a legújabb találmányokat. Először a mágnest mutatták be..."

(Gabriel García Marquez)

Így kezdődik a magány, amelyik aztán száz évig tart.

Holdtánc

2008-02-20T12:02:00.004+01:00

függőleges verzió

horizontális verzió

muskátlis verzió

párhuzamos elszakadás

2008-02-20T11:04:00.002+01:00

2008-02-15T15:48:00.006+01:00

"Mert az ember olyan kevés nyomot hagy... Megszületik, aztán megpróbálja, és nem tudja miért csak ő próbálná - próbálná még mindig, hisz annyi más ember született ugyanakkor, s az ember teljesen elvész köztük, megpróbálja, mert hiszen muszály, mozdítani kezét-lábát, csak épp hogy a zsinór, amelyik mozdítaná, mintha hozzá volna kötve valamennyi más kézhez-lábhoz, és a többiek is mind próbálkoznak, de azok sem tudják miért, csak azt tudják, hogy valamennyi zsinór összegabalyodott, mintha öten-hatan szeretnének egy szőnyeget megszőni ugyanazon a szövőszéken, csakhogy mindegyik a maga mintáját szeretné beleszőni: de hát ez nem is fontos, hiszen ha az lenne, akkor Ők, akik a szövőszéket fölállították, valamivel jobban rendezték volna el a dolgokat, de valahogy mégiscsak fontosnak kell lennie, mert az ember folyton csak próbálja, próbálja, muszáj folyton próbálnia, próbálnia, míg egyszercsak végeszakad az egésznek, s az ember után nem marad más, csak egy kőtömb, amire rákarcolnak valamit, feltéve, hogy akad, akinek eszébe jut vagy van ideje rákarcolnia valamit és fölállíttatnia, aztán a követ eső mossa, nap süti, aztán egy idő múlva egy lélek sem emlékszik már az embernek sem a nevére, sem arra, amit a karcolás próbál elmondani róla, és ez nem is fontos. Így hát ha az ember el tud menni valakihez, minél idegenebb az, annál jobb, és át tud neki adni valamit - egy papírdarabot, mondjuk, akármit, nem is azért, mert az önmagában mondana valamit, s nem is azért, hogy elolvassa, hogy eldobja vagy tűzre vesse - még az is valami, egyszerűen mert megesett, mert erről eszébe juthat valakinek, ha másért nem, mert valami egyik kézből a másikba került, egyik szájról a másik szájra - még az is valami, az is legalább egy karcolás, valami, ami megjelölésül szolgál valamin, ami valamikor volt, hiszen meg tudott halni, egy kőtömbről viszont sohasem mondhatjuk, hogy van, hiszen az sosem lesz volt, mert nem tud sem meghalni, sem elpusztulni... "

(William Faulkner: Fiam, Absolon!)

tükrös

2008-02-14T09:46:00.002+01:00

Barbara